Nem így képzeltem az egyetem utáni életet

02/08/18 • 8 min

Azok az egyetemisták, akik vidékről jöttek a fővárosba tanulni, az utolsó évben szembesülnek azzal a problémával, hogy hogyan tudnak Budapesten maradni úgy, hogy a kezdő fizetésük még egy albérletre sem elég. Sok egyetemista ugyan a lehetőségek miatt jött Pestre tanulni, ha végez, kénytelen újra visszaköltözni vidékre a szüleihez, vagy vállalja az ingázást a vidék és a főváros között.

Previous Episode

Nem lehet ajtóstul berontani a cigánytelepre, hogy jöttem segíteni

Hiába a jó szándék, sok buktató vár azokra, akik úgy döntenek, segítenek a legszegényebbeken. Egyáltalán, hogy kell elkezdeni az ilyesmit? Elég bekopogni, hogy "jó napot, itt vagyunk"? Vagy meg kell keresni a polgármestert is? De mi van, ha őt pont utálják a telepen élők? Ezekkel a kérdésekkel minden civil szervezet szembesül, de ha alaposan felkészülnek, kikerülhetik a csapdák nagy részét.

Next Episode

Csak a sodrófát hiányolták

Carlo, a telepi focista pontosan tudja, mit jelent a nélkülözés, milyen érzés telente a fűtetlen házban fagyoskodni. Ahogy azok a hátrányos helyzetű roma gyerekek is, akik részt vettek az AppArt Egyesület színházi nevelési előadásán. A gettóban élő Carlo történetén keresztül saját életükhöz kaptak útmutatást: hogyan boldogulhatnak önerőből, hogyan törthetnek ki a szegénységből. Az előadás kimondva-kimondtalanul arra is reflektál, hogy Magyarországon egyre több fiatal hagyja ott az iskolát, hogy inkább közmunkásnak álljon.