Filmklub podcast

Pár mozi még vetíti a Legjobb tudomásom szerint című magyar filmet, amit a Lőrincz Nándor és Nagy Bálint-alkotópáros jegyez. Nándi és Bálint eljöttek a podcastba, hogy meséljenek első nagyjátékfilmjükről, amivel egy céljuk volt: hogy olyan „gonosz” filmet csináljanak, ami hat, ami felkavarja a nézőt, ami egyszerre játszik és gyötri azt, aki felül erre a „hullámvasútra”.
„Ez a perverziónk. Szeretjük, ha egy film két szinten is gyötör: egyrészt a feszkójával, másrészt, ahogy pofátlanul oldani tud” - árulta el Bálint a Hámori Gabriella és Bodolai Balázs főszereplésével készült feszes, csavaros párkapcsolati drámáról.
A film egy örökbefogadó házaspár története, akik egy éjszaka összevesznek a buszon, a nő leszáll, a férfi hazamegy, majd másnap kiderül, hogy a nőt az éjjel megerőszakolták. Elindul a hivatalos rendőrségi nyomozás, a férj maga is nyomozni kezd és egyre több bizonytalanság és egyre nagyobb bizalmatlanság kúszik be a pár életébe. A történet a férj szemszögéből van elmesélve, aki egy igazi antihős: egy átlagember, aki a nézőnek folyamatosan csalódást okoz.
Nándi és Bálint rendezőként együtt jegyzik a filmjeiket és szoros, a magyar filmben egyedülálló szimbiózisban dolgoznak. „Ugyanannak az éremnek a két oldala vagyunk” -, fogalmazott Bálint. „Legjobb barátokként kezdtünk el együtt csinálni filmeket. Totálisan összemosódott minden szerep és státusz” -, tette hozzá Nándi. Hangsúlyozzák, hogy ők „alkotópáros és nem rendezőpáros” és az egész beszélgetésre jellemző volt, hogy a fiúk egymásnak adogatták a szavakat, befejezték egymás mondatait.
A fiúk gyerekkori, gimis barátságából és filmszeretetéből jött az SZFE, jöttek a kisfilmek, Boggie híres Parfüm-videója, a próbálkozások nagyjátékfilmre és az elsősorban megélhetési okok miatt bevállalt rengeteg reklámfilm. A Legjobb tudomásom szerint az Inkubátor-program keretében valósulhatott meg, nagyon kevés pénzből, óriási lelkesedéssel.
Mivel kínozza a film a nézőket? És miért? A járvány miatt két elhalasztott bemutató után miért éppen karácsony előtt, az új Pókemberrel egyszerre hozták ki ezt a filmet? („Vannak nézők, akik pont ilyenkor mennek el önkínozni” - hangzik el az adásban.) Elégedettek a nézőszámokkal és a visszajelzésekkel? Mi derült ki, működik a film?
De miből pattant ki a film ötlete? „Akartunk egy számunkra jó filmet csinálni” arról, ahogy „az erőszak beoson a mindennapjainkba és ez kizökkent a valóságunkból”. Legalább két évig csak beszélgettek róla, jóval a metoo-botrány kirobbanása előtt indult az ötletelés. „Furcsa szemszögből és egy nagyon különös attitűddel” szerettek volna rámutatni a valóságra, magyarázta Nándi.
A film hemzseg a remek mellékszereplőktől, akiket részletesen ki is tárgyaltunk, majd megalapítottuk a Fenyő Iván Appreciation Clubot és szó esett Bálinték statiszta-fétiséről is. Külön öröm, hogy elhangzott a „maci faszán lovagolás”-kifejezés is. Hallgassátok szeretettel!
Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Legújabb adásunk vendége az HBO legújabb magyar sorozatának, az 1985-ben játszódó A besúgónak a megálmodója, Szentgyörgyi Bálint. A besúgó az első újkori ízig-vérig magyar gyártású HBO-sorozat: magyar sztoriból, magyar forgatókönyvből, magyar stábbal készült és április 1-jétől a világ több mint 60 országban elérhető. Arra voltunk kíváncsiak, ki ez a fiatal srác, aki a teljes ismeretlenségből érkezett és lett írója, főrendezője, kreátora egy HBO-sorozatnak.
Hogyan történik egy ilyen mesebeli fordulat? Akármilyen hihetetlen, úgy, hogy az ember betelefonál az HBO portájára és kér egy időpontot. Bálint ekkor már haverokkal, nulla forintból leforgatta A besúgó 42 perces pilotját és azzal kopogtatott be az HBO-hoz. „Szeretném ezt megmutatni, eladó!” Nem Bálint volt az egyetlen, aki sorozatötlettel próbálkozott a csatornánál. Mesélt arról, hogy milyen köröket, stációkat kellett megugrania ahhoz, hogy végül az ő ötlete kapjon green lightot és elindulhasson a forgatás.
Egész életében nehezen viselte az oktatási intézményeket és ezért meg sem próbált felvételizni semmilyen filmes iskolába, inkább „elment inasnak”: reklámforgatásokon lapátolt műhavat, büfét pakolt, kopasz statiszta volt Goda Krisztina Veszettek című filmjében, hogy testközelből figyelje meg, hogyan kell egy olyan rendszert működtetni, mint egy óriási forgatás. Mindent megtett, hogy egyre közelebb és közelebb dolgozza magát a kamerához. Bálint beszélt arról a „Szólni akarok!”-érzésről, ami mindig is feszítette, mindig ez hajtotta. El akarta mesélni a történetét. Nem érdekelte soha az, amit mások csinálnak, csak az, amit ő megtehet azért, hogy hatással legyen a nézőre.
Bálint eddigi minden munkája a múltban játszódik (a két kisfilmje közül a Koller Éva bátorsága 1948-ban, az Elszámolnivaló pedig 1989-ben), így kérdeztük arról is, milyen viszony fűzi az ország történelméhez, közelmúltjához, a rendszerváltás előtti időszakhoz. Érez-e nosztalgiát, visszahozna-e bármit a nyolcvanas évekből? Mennyire és hogyan ásta bele magát az 1985-ös magyar valóságba? Hogyan találta ki A besúgó meglepő csavarjait, milyen megoldásokat ötölt ki hősének, Gerinek, a címben szereplő besúgónak, hogy elkerülje a sokszor biztosnak tűnő lebukást?
És amikor végre elindult a munka és fel kellett kelnie és elindulnia élete első forgatási napjára, mit érzett? „Egy olyan fiúnak, aki ötéves kora óta tudja, hogy mivel szeretne foglalkozni, ab start csalódás az élete első fele”, de aznap Bálint megérezte, hogy az az első, elégedetlen szakasz végérvényesen lezárult és elkezdődött valami új és végre azzal foglalkozhat, azt csinálhatja, amit szeretne. Bálint nagyon határozott és lelkes srác, tele lendülettel, de kíváncsiak voltunk, érez-e valaha bizonytalanságot, és ha igen, szakmailag hogyan kezeli ezeket a pillanatokat.
Sokat kérdeztük A besúgó színészeiről, különösen arról a tizenkét fiatal, új arcról, akik fontos szerepet kaptak a sorozatban. Pontosan mit, kiket keresett és hogyan találta meg őket? Sztorizott a forgatásról, különböző munkastílusokról, és arról, hogyan próbálta kondiban tartani magát a többhónapos, megfeszített munka alatt. Néhány nappal a magyarországi választások előtt nem tudtunk nem rákérdezni A besúgó egyik ikonikus mondatára, amit a sorozat karizmatikus lázadója, a Patkós Márton által megformált Száva Zsolt mond ki többször is: „Nem szeretném, hogy egyetlen leválthatatlan ember legyen az ország élén!”
Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Már a Liszt Ferenc reptéren elindul a gonzózás, hogy aztán egy órával később a cannes-i fesztiválpalota második legnagyobb termében kössünk ki. A kettő között elkezdtük a tíz napig tartó beszélgetést arról, hogy mi vesz rá épeszű felnőtt embereket arra, hogy egy napfényes, francia tengerparti üdülővárosban napi tizenkét órákat üljenek sötét, hideg mozitermekben.
Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A szokásosnál szolidabb volt az idei versenyprogram Cannes-ban és majdnem az utolsó napig kellett várni, hogy botrányos és szexi filmeket lássunk. Megtudhatjuk továbbá a mai műsorból, hogy van-e élet Cannes után, valamint, hogy nyerhet-e Arany Pálmát egy olyan film, aminek az első harmadát átaludtuk. Itt a Cannes Filmklub podcast nyolcadik, utolsó előtti adása.
Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Utoljára két héttel ezelőtt találkoztunk a 27 című kisfilm rendezőjével, Buda Flóra Annával itt a podcastban, de rögtön másnap elnyerte a filmvilág egyik legrangosabb elismerését, a cannes-i Arany Pálma-díjat, úgyhogy természetesen muszáj volt még egy adást csinálni vele, amiben alaposan (de tényleg, isssszonyatosan alaposan) kifaggatjuk arról az estéről, amikor a fesztiválpalota legnagyobb termének színpadán olyan legendák szeme láttára mondott köszönőbeszédet, mint Jane Fonda, Wim Wenders, Quentin Tarantino (aki gratulált is neki utána), a 97 éves Roger Corman, illetve Geri Halliwell a Spice Girlsből.

A műsorban Flóra elmeséli, hogy milyen jelek utaltak arra, hogy esetleg ő fog nyerni, hogy miért tartotta pár napig a vécében a díjat, és hogy mennyi pénzt kaphatna érte, ha eladná, illetve hogy mit tartott arról, ahogy a magyar sajtó kezelte ezt témát. A díj óta máshogy viszonyulnak hozzá az emberek? Megbánt valamit Cannes-nal kapcsolatban? Szó esik a film Oscar-esélyeiről, és arról is, hogy miről csinálna filmet ezután, végezetül pedig jótanáccsal szolgál a magyar filmesek számára.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!